A húsipari hulladékok ujrafeldolgozása.

A hiteles okiratok követelményei szerint a környezetvédelemre vonatkozóan a húsfeldolgozói vállalatok kötelesek újrafeldolgozni a hulladékokat, amelyek keletkeznek az áru létrehozásánál. A biológiai hulladékokat az állategészségügyi gyárak dolgozzák át az érvényes törvények szerint fertőtlenitik biotermál gödrökben, elégetik, vagy kivételes esetekben eltemetik kifejezetten ilyen célra kijelölt helyeken.

Hagyományosan a hulladékokat a hulladékgyűjtő területeken tárolnak. A tárolási módszer hiányosságai miatt új, alternativ újrafeldolgozási módszereket keresnek. Léteznek komplekt hulladékátdolgozási technológiák, amelyek melléktermékek képződésével üzemeltetnek. A húsfeldolgozási ipar nem minden hulladékait lehet másodlagosan felhasználni. A hagyományos gyakorlat, hogy a szerves anyagi hulladékokból tápanyagot nyernek szarvasmarha számára Európában törvénybe ütközik, mivel vannak olyan vélemények, hogy a kapott hús-csont liszt a szarvasmarha járványi veszettségét okozhatja és más fertőző betegséget is okozhat ha nem megfelelő fokozattal dolgozzák át a hulladékokat. Eért minél gyakrabban használják a hulladékok újrafeldolgozását mint üzemanyagként, hő és villanyenergia termeléssel.

Szilárd háztartási hulladékok újrafeldolgozása

A világban a hulladékok újrafeldolgozásának 4 módszere létezik:

  • a hulladékok eltemetése,
  • a hulladékok hőkezelése (elégetése),
  • biotermál anaerob komposztálás (műtrágya vagy bioüzemanyag termeléssel),
  • anaerob fermentáció (biogáz termeléssel),
  • osztályozás

Minden felsorolt módszernek van előnyössége és hiányossága, amelyek a szilárd háztartási hulladékok morfológiai összetételétől és a regionális feltételektől függenek.
Egyik legelterjedtebb és műszakilag kifejlesztett ipari újrafeldolgozási módszer a szilárd háztartási hulladékok elégetése (gyakran hőtermeléssel), mielőtt szállitják a hulladéktároló telepekre.

Az európai országokban elégetéssel átdolgozzák a városi hulladékok 20-25%, Japánban – kb. 65%, Amerikában kb. 15% (Amerikában a hulladékok elégetésével meghosszabbitják a hulladéktároló telepek időtartamát). Külföldi adatok szerint a szilárd háztartási hulladékok elégetése a környezetre nagyon veszélyesek, mivel veszélyes, mérgező kibocsátások keletkeznek (nehéz fémek, dibenzodioxinok, dibenzofuránok és mások).

A szilárd háztartási hulladékok elégetésének a felszerelései és technológiája állandóan változnak és javulnak.

A 30-as években kifejlesztettek olyan kazánokat (kemencéket), amelyekben állandóan folyamatosan rétegekben égették a szilárd háztartási hulladékokat a rostályon, amely a kazán alsó részén található (mai napig a réteges hulladékégetés 850-1000C a világ legelterjedtebb módszere). A 80-as évek elején megjelentek olyan kazán egységek tűzelő hellyel pszevdofluid réteggel (szilárd – gáz rendszerrel), ami jobban megfelel a környezetvédelmi követelményeknek.

A 90-es évek eléjén sokat igérő kisérleteket végeztek a Ványukova nevű kohászati kemencékkel, amelyekben az égetési folyamat 1350C foknál történik a forró buborékos salak olvadékban (amelyek képződnek a kemencébe bepakolt szilárd háztartási hulladékok és a hőerőmű salak hulladékjaiból) a buborékolás oxidativ oxigén – levegő fuvással történik a kemence alsó oldali részein (lejjebb az olvadási szintnél) a kifejlesztett magas hőmérséklet a veszélyes szerves anyagokból semleges egyszerű nem veszélyes anyagokat hoz létre. A 80-as évek közepén és a 90-es évek elején a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Nagy Hőmérsékletek Egyetemén kifejlesztettek egy módszert a szilárd háztartási hulladékok elégetésére magas hőmérsékleten (2000C) bánya kemencékben (a szerkezetük hasonlóak a nagyolvasztó kemencékkel), ahová állandóan beadnak előre felforrósitott levegőt 1000-1100C fokig (a levegőt felforrósitják a léghevitőkben, amelyek egy vonalozott gömbölyű formáju dioxid cirkonium és aluminiumból keszült keramikus edényből vannak elkészitvel.

Több mint egy századi gyakorlat után elég világosan meg lehet állapitani a hulladék elégetésének az előnyeit és hiányosságait.
A módszer előnyei: a hulladékok térfogata több mint 10-szer kevesebb lessz, a környezet szennyeződése is sokkal csökken (viz és földszennyeződés), lehetőség van a gyártott hőenergia felhasználására.

A szilárd háztartási hulladékok elégetésének a hiányosságai: légszennyezési veszély, értékes összetevők megsemmisülése, sok hamu és salak képződik (a tömeg 30%), alacsony visszanyerési hatékonyság fekete fémekre a salakból, az égési folyamat stabilizálásának nehézségei.

Az ötletektől a megoldásokig

Источник: www.rospress.ru